Pszichoedukáció · Trauma utáni reakciók
Miért figyeltem állandóan, milyen hangulatban van?
Belső mondatok
„Már a lépteiből tudtam, milyen nap lesz.”
„Csak ne legyen ma dühös.”
Kicsit közelebbről
Ha valaki kiszámíthatatlanul fenyeget vagy bánt, egy idő után ösztönösen figyelni kezdheted az arckifejezéseit, a hanghordozását és az apró mozdulatait. Az apró változásokból próbálhatod előre felmérni, mikor lesz baj. Ez sok energiát felemészthet. Később is nehéz lehet megszokni, hogy nem minden feszültségből lesz bántás.
Amit fontos kimondani
Ha az ő hangulatán múlt, hogy nyugodtan telt-e a napod, már a léptei, egy sóhaja vagy az ajtó nyitódása is fontos jelnek tűnhetett. Lehet, hogy már azelőtt megfeszültél, hogy bármi történt volna, mert korábban az apró jelek után fenyegetés vagy bántás következett.
Állandó készenlétben lenni nagyon kimerítő. Szinte minden figyelmed arra mehet el, hogy időben észrevedd, mikor lesz baj. Közben alig marad energiád a saját dolgaidra vagy arra, hogy magadra figyelj. És ha még így sem tudtad elkerülni a fenyegetéseit vagy az erőszakát, utólag akár azt is felróhatod magadnak, hogy valamit nem vettél észre időben.
Hiába figyelted a veszély jeleit, a bántalmazó tetteit akkor sem te irányítottad.
Ha csak egy gondolatot viszel magaddal…
A hangulatát azért figyelhettem ennyire, mert féltem attól, mi következik.
A fenyegetéseiért és az erőszakáért nem én voltam felelős.