Pszichoedukáció · Trauma utáni reakciók
Miért érzem úgy, hogy már nem ismerem önmagam?
Belső mondatok
„Régen nem ilyen voltam.”
„Nem tudom, mi maradt belőlem.”
Kicsit közelebbről
Hosszan tartó bántalmazás hatással lehet arra, hogyan gondolkodsz magadról, a kapcsolataidról és a világról. Megváltozhat, miben és kiben bízol, mit tartasz biztonságosnak, és milyen jövőt tudsz elképzelni magadnak. Hiányozhat, amilyen a bántalmazás előtt voltál, és azok a lehetőségek is, amelyeket elveszítettél.
Amit fontos kimondani
Hosszú bántalmazás után olykor nemcsak a kapcsolatot vagy az elveszített éveket lehet gyászolni, hanem azt is, amilyennek régen láttad magad és a világot. Hiányozhat, hogy régen könnyebben megbíztál másokban, vagy hogy nem kellett ennyit félned a mindennapokban.
Különösen fájhat, ha mások azt várják, hogy most már egyszerűen lépj tovább, miközben te még azt próbálod megérteni, hogyan változtál meg, és hogyan tudnád újraépíteni az életed.
Nem kell azonnal pozitív tanulságot keresned abban, ami történt. Lehet, hogy most elsősorban a veszteségeidet érzed, de ez nem jelenti azt, hogy az életed már nem változhat.
Idővel újra felfedezheted, mi fontos neked, megtanulhatsz határozottabban kiállni magadért, vagy olyan kapcsolatokat alakíthatsz ki, amelyekben biztonságban érzed magad. Az ilyen kedvező változásokat poszttraumás növekedésnek nevezik.
Nem mindenki él át ilyen változásokat, és ezek nem is teszik jóvá a bántalmazást. De a történteknek nem kell örökre meghatározniuk, hogyan látod magad és a jövődet.
Ha csak egy gondolatot viszel magaddal…
Gyászolhatom azt is, aki régen voltam, és azt az életet, amelyet elképzeltem.
A bántalmazás sok mindent megváltoztatott az életemben, de nem tett kevesebbé, és nem én felelek azért, ami történt.